A hátbőrönd a legénységi állomány személyi felszerelésének tárolására szolgált. A szabályzat szigorúan meghatározta a benne elhelyezhető ruházati és felszerelési tárgyakat, külön béke és háborús időszakra vonatkozóan.

Az 1876 M. hátbőrönd előlapja, fenéklapja, hátlapja, és fedele egy darab zsávolyból készült az oldallapokkal és fülekkel együtt. A kiszabott részeket borjúbőr szegéllyel fogatták egybe. A csatlékok és szíjak barna marhabőrből készültek. A tölténybőröndben a tartalék lőszerjavadalmazást helyezték el.

Az 1888-ban rendszeresített új hát és tölténybőröndöt borjúbőrből készítették, külső részén meghagyva a szőrmét, innét ered a "borjú" elnevezés. A hátbőrönd belül vászon borítású, két rekeszes elosztású.

A tölténybőrönd fedele belül szintén vászonborítású, a töltények tárolására szolgáló részben két különálló rekesz van kialakítva külön fedelekkel, a rekeszekben fém határoló lemezek vannak. A rekesz és a záró fedelek anyaga cserzett borjúbőr. A hát és a tölténybőrönd szíjakkal kapcsolható egymáshoz és a gyalogsági hord készülékhez, amit a derékszíjhoz rögzítettek.

Békében teljes díszben történő kivonuláskor az altisztek és a honvédek (közhonvédek) a hát és tölténybőröndöt a tartalékbakancsok és a tábori felszerelés nélkül viselték.