Tapolca a szabadságharc és a monarchia korában

Teleki Ádám
vezérőrnagy

Az állandó reguláris haderő kialakulását követően Tapolca katonai szempontból ismét kezdett jelentőségre szert tenni, mivel a nagyközség és a környező települések környékén nagy mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas, de katonai szempontokból kiváló domborzatú földterületek terültek el, melyek katonai gyakorlatok céljára nagyon alkalmasak voltak. A császári, királyi hadvezetés Tapolcán katonai állomáshelyet tartott fenn, mely állomáshely funkciója a nagyközségbe érkező császári és királyi csapatok elszállásolása volt, egyfajta pihenő körletként. A szálláshely zömében lóistállókból állt és csak kis része szolgált a személyi állomány elhelyezésére, így gyakorlatok idején sátrakban és a nagyközség lakóházaiban szállásolták el a katonaságot. A katonai állomás működtetéséért az állomás biztos volt a felelős. Az állomás az akkori nagyközség szélén, a jelenlegi Pelion Hotel helyén helyezkedett el. Tapolca és a tapolcai járás főleg az 5. császári, királyi Radetzky Huszárezred hadkiegészítési területe volt.

Csány László
kormánybiztos

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, a pákozdi csatát megelőzően Tapolcán volt a drávai hadtest ideiglenes főhadiszállása. 1848. szeptember 19-én Tapolcára érkezett gróf Teleki Ádám cs. kir. vezérőrnagy a drávai magyar erők főparancsnoka és táborkara, valamint Csány László kormánybiztos is. Ekkor Tapolcán körülbelül 4300 katona és nemzetőr táborozott. A szabadságharc idején a zalai nemzetőr ezred tapolcai járási zászlóaljának központja volt a település. A szabadságharc további részében Tapolcának jelentős szerepet szántak az 1849-ben a Déli-Bakonyra és a Balaton-felvidékre támaszkodó védelmi gyűrű tervezett kiépítésénél, mint az Gyulai Gál Miklós tábornok, várnokkari főnöknek a hadügyminisztériumhoz írott egyik leveléből olvasható, Tapolcát a hét erődítési támpont egyikeként említi. A szabadságharc leverése nem tette lehetővé a terv kivitelezését. A császári csapatok 1849. augusztus 22-én foglalták el Tapolcát és Knezevits ezredes 24.000 pengőforint hadisarcot vetett ki a városra, mivel Tausz József bíró 1848-ban ennyi hitelt nyújtott a nemzetőr és honvéd csapatok felszerelésére. Tapolca lakossága az 1828-as összeírás adatait figyelembe véve (2616 fő), jelentős létszámmal képviseltette magát a szabadságharc nemzetőrségében és a honvédség különböző fegyvernemeinél. Az eddigi kutatások alapján a Zala megyei nemzeti őrsereg tapolcai nemzetőrszázadában 379 fő szolgált. A honvédség zászlóaljaiban (47. honv. zlj., 56. honv. zlj., 7. honv. zlj.) és huszárezredeiben (5. Radetzky Huszár e., 16. Károlyi Huszár e., 7. Reuss-Köstritz Huszár e.) 105 fő szolgált.

Tapolcai nemzetőr
teljes felszerelésben
(Hangodi László rajza)
Glázer Sándor

A kiegyezést követően Tapolca jelentős fejlődésnek indult, és a térségben vezető szerepet töltött be mint járási székhely. A mezőváros lakosságának egyik jelentős jövedelemforrása a Tapolcát övező gyakorlóterekre gyakorlatra érkező, valamint átvonuló katonaság elszállásolásából adódott. Az új házak építésénél már katonai elszállásolás céljára külön szobát alakítottak ki. Az 1868-ban felállított Magyar Királyi Honvédség első szervezési intézkedésében Tapolca a 71. Veszprémi Honvéd Zászlóalj 4. Járási Századaként szerepel. Különösen sokat fejlődött Tapolca Glázer Sándor bíró vezetése alatt, ekkor kezdték meg a lobbizást egy állandó katonai helyőrség létrehozása irányában, amely a korabeli tapolcai újságok írásaiban is olvasható. A város élén Glázer Sándort követő Tibola János bíró 1906-ban felirattal fordult a tapolcai választókerület országgyűlési képviselőjéhez, Darányi Ignác földművelésügyi miniszterhez az állandó katonai helyőrség ügyében.

© Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület,