A gyökerek

Tapolca helyőrség címere
Tapolca Város címere
Magyar Királyi Honvéd
Légierő címere
Karthauziak címere

A régészeti feltárások alapján bizonyítható, hogy Tapolca már a vaskorban lakott település volt. A római kor nyomai is megtalálhatók a Templomdombon (I-IV. század), épületek falmaradványai és fűtőcsatornák maradványai kerültek elő a régészeti feltárás során. A Templomdomb, mint a település kiemelkedő magaslati pontja, katonai szempontból később vált jelentőssé, amikor II. András király 1217 körül Tapolcát Turul ispánnak adományozta, aki a már említett Templomdombon alakította ki birtokközpontját, román stílusú templomot és kúriát építtetett. A települést abban az időben Turultapolcának hívták.

Várkapu a farkasveremmel

Nagy Lajos király 1347-ben a települést, amely ekkor ismét királyi birtok, a Karthauzi szerzeteseknek adományozta, akik egyik birtokközpontjukká tették az ekkor már mezőváros Tapolcát. A Templomdombon megerősített épületeket emeltek az egykori falak alapján, a XV. század közepén a szerzetesek a birtokközponton jelentős átépítéseket és erődítési munkálatokat hajtottak végre. A várkastéllyal rendelkező Tapolca a környék közigazgatási és kereskedelmi központja lett. A török betörések elöl menedéket kereső lakosság a várkastélyba húzódott, és környezetét megerődítette. Az így kialakult palánkvárat valószínűleg, a törökök az 1554. évi hadjáratuk során elfoglalták. A török dúlás következtében Tapolca szinte teljesen kihalt.

Széchenyi György
püspök

Széchenyi György püspök (1648-1658), mint a település birtokosa, aki maga is végvári vitézi családból származott, 1656-ban szabad hajdúkat telepített Tapolcára és jelentős erődítési munkálatokat végeztetett. Az újratelepített település lakói a katonai és őrszolgálat ellátásáért kapták a földet, így az első telepesek katonai szervezetben éltek, a gyalogos katonák vezetőjét vajdának, a lovas katonákét kapitánynak nevezték. Az erődített püspöki mezőváros védelmét 1658-ban 41 szabadhajdú látta el. A sümegi vár kapitányának mindenkor alárendelt tapolcai katonaság zömében gyalogos, kisebb részben lovas hajdúból állt. Evlia Cselebi török utazó könyve "nagyon erős palánknak" nevezi Tapolcát.

Bottyán János generális

A Rákóczi szabadságharc idején 1706-ban a Csobánc váránál csúfos vereséget szenvedő Rabutin generális Tapolcán akart bosszút állni, amit Bottyán János generális lovassága Béri Balogh Ádám ezredeskapitány vezetésével meghiúsított. Egyes korabeli feljegyzések alapján valószínűsíthető, hogy a tapolcai várkastélyban tartózkodott rövid ideig Bottyán János generális is. A várkastélyt valószínűleg a szabadságharc idején, vagy bukása után lerombolták. Romjait a tapolcai házak építéséhez használták fel, így a római katolikus plébánia, a zárda és az iskola épülete is a várkastély köveiből épült.

© Tapolcai Honvéd Kulturális Egyesület,